Japán kajszi

A japán kajszi (Prunus mume), másik nevén kínai kajszi, ahol több, mint ezer éve termesztik, és onnan terjedt el Japánba, ahol mára szinte nemzeti szimbólummá vált. Bár több néven is ismert, valójában ugyanarról a különleges gyümölcs- és díszfáról beszélünk.

Az alapfaj Kínában, japánban, Koreában, észak-Laoszban és észak-Vietnamban honos, előfordulási helye  ritka erdők, patak partok, erdős lejtők, és a hegyek déli lejtői, 1,700-3,100 méter magasságban.  A dísznövény fajtákat Kína szerte, de különösen a dél-kínai Chang Jiang tartományban kedvelik.

Igazi “három az egyben” tulajdonságú gyógy-, dísz-, és élelmi növény. A fája 4-10 méter magas.  A virágok 2-2,5 cm átmérőjűek és csodálatos illatúak. Számtalan változata a fehér, rózsaszín és piros különböző árnyalataiban pompázik. Sokszor a virágzásakor még meglévő hótakaróval is dacol. Ez az egyik legkedveltebb virág Kínában, és évszázadok óta gyakran feltűnik a kínai képzőművészetben, költészetben.

A korai virágzásáért nagy becsben tartott fa évszázadok óta népszerű Japánban és Kínában, a japánkertek elmaradhatatlan növénye, és népszerű bonsai. A világhírű japán Kairaku-en kertben 3000 szemet gyönyörködtető virágzó fa található, 100 különböző kertészeti változatban. A kínai fajták főként virágszínben különböznek egymástól (fehér, rózsaszín, vörös, lila, világos zöld). Bár kínai kajszinak vagy japán kajszinak hívjuk, a legközelebbi rokona a vadbarack (Prunus armeniaca).

Prunus armeniaca

A japán kajszi gyümölcse savanykás, nyersen ritkán fogyasztják, inkább feldolgozva, szárítva, sózva vagy füstölve használják – legismertebb formája a japán umeboshi. Ez a sós-savanyú csemege nemcsak a hagyományos japán konyha különlegessége, de emésztésjavítóként és élénkítőként is ismert.

A kínai kajszit főleg díszítő értéke és fogyasztható gyümölcsei miatt termesztik. A füstölt vagy egyéb módon tartósított gyümölcseit gyógyászati célból is fogyasztják, például bronhitisz, krónikus köhögés, emésztési zavarok kezelésére. Gyümölcsét a madarak is kedvelik. A virágokat tea ízesítésére használják.

Japánban a Prunus mume népszerű bonsai-alany, mivel látványosan virágzik még lombtalan állapotában is. A bonsai-nevelés során az ágelrendezés és a korai metszés különösen fontos, hogy a virágzás harmonikus és kiegyensúlyozott legyen.

Magyarországon ritka, de gyűjtők vagy különleges díszfák kedvelői néha próbálkoznak vele. A virágzási ideje miatt fagyvédett, napos fekvésű helyet igényel, különösen, ha díszként neveljük. A termés beérése hazánk éghajlatán nem mindig garantált, de a tavaszi virágzás látványa önmagában is megéri a törődést.

Magról vagy kora nyáron készített félfás dugványról szaporítható. A magról történő szaporításhoz hideg hatás szükséges. A csírázási arány alacsony. T szemzéssel P. cerasifera-ra oltható.

Viszonylag hosszú életű, de több kártevője van, levéltetű, fúrólégy, kagylós pajzstetvek, atkák, és érzékeny a verticilliumos hervadás gombafertőzésre.

Jó vízgazdálkodású, termékeny talajt igényel, nyitott, napos helyet kíván a megfelelő korona fejlődéséhez. Jól alakítható, metszhető, így a több ágú fából törzses fa nevelhető. A rendszeres metszés segíti a bőséges virágzást, és termést.

A legismertebb kerti változatok:

• ’Bonita’, féltelt, vörös virágú
• ’Dawn’, nagy teltvirágú rózsaszín
• ’Peggy Clarke’, dupla sötétrózsaszín;
• ’Rosemary Clarke’, telt, fehér virágszirmú, vörös csészelevéllel
• ’W.B. Clarke’, Telt, rózsaszín virágú, bókoló
• ’Matsubara Red’ dupla, vörös virágú, a bezöldülő új hajtások is vörösek
• ’Kobai’, sötétvörös, féltelt virágú

Forrás: www.ndsu.edu